13559043_1049046865132729_6216043952737096413_o

Criterium Castellum

Most már elmondhatom, hogy álltam a Tour de Hongrie dobogóján, igaz csak a profik után. Na, de kezdem inkább a Criterium Castellum betétfutam beszámolómat az elejéről.

A Tour de Hongrie honlapján találtam a kiírást, hogy ingyenes versenyt szerveznek Keszthelyen a befutó előtt. A versenytapasztalatot nem gyakran osztogatják ingyen, kritériumon meg végképp nem voltam még, így beneveztem. A CR Skillen tanult kanyarodási technika gyakorlására kiváló alkalomnak bizonyult.

castellum
A nevezési listán láttam pár eredménylistákról/straváról ismerős nevet, mint Szél Gábor, Vereb Lajos, akiktől vártam egy kis kihívást, de a helyszínen végül sajnos nem jelentek meg.

A rövid versenytáv (18 km) megengedte, hogy a Zamárdi-Keszthely (70km) távolságot letekerjem, így az utazás költségét is minimalizáltam, csak kaját kellett vennem.

Leértem 3 körül, nagy nehezen megtaláltam a “nevezési irodát”, újratöltöttem a kulacsaimat, bejártam a pályát néhányszor, LED falon néztem a szakasz közvetítését. A sporttársakat nézve láttam, hogy jelen van pár csapat nagyobb létszámmal: zalaegerszegiek, Teker egyesület és a helyi Mazsola KSE.

A pályán izgalmasak voltak a kanyarok. Volt amelyiken kissé döcögős volt az út, és a kerekem is megcsúszott rajta egy picit. A lejtő végi kanyar kijárata csak egy sáv széles volt (profiknak 3 is járt), ebbe lehetett bedőlni rendesen, de ha elhibáztam volna, szépen összegabalyodtam  volna a kordonnal.

Egy pályabejárós felvezető kör után elfoglaltam a helyemet a rajtnál az első sorban. Indítás után beálltam egy “gyors, de ki kell még bírni 12 kört” tempóra. Örömmel vezettem végig az első kört, majd a másodikat, aztán vezettem még egy kicsit, és még talán elől is mentem, aztán vezettem megint :). Néha volt olyan, hogy valaki elém került, mert próbáltam kis belassulással jelezni, hogy szeretek elől lenni, de dolgozzon más is. Utólag nézve a köridőket, nem biztos, hogy annyira belassultam, mint gondoltam (vagy senki se akart vezetni, de az nem lehet).

Vezettem

Ahogy teltek a körök, gondolkoztam, hogy mikor kéne szökéssel próbálkozni, de az volt a problémám, hogy elölről nem praktikus ilyet indítani. Aztán az ideális pillanat a 6-7. körnél a célegyenesben jött el, amikor két lekörözött sporttárs kényelmesen egymás mellett tekergett. Kikerültem őket balról, ahol egy bringa hely volt, és megindultam. Ezt a speaker is bemondta, aminek nem örültem feltétlenül, de nem számított, mert csak egy Mazsola ugrott utánam. Így ketten mentünk 1 kört, majd megkérdeztem a sporttársat, hogy akar-e vezetni, amire nemleges választ kaptam. Erre kicsit motivációt vesztettem, és úgy gondoltam, hogy nem fogom behúzni a célba. Visszavettem kényelmesebb tempóra, és nem sokára az emelkedőn össze is szedtek minket. A ZKSE-sek utóbb mondták, hogy keményen dolgoztak, hogy utolérjenek, ezzel bizonyítva, hogy biztos ők is tudnak vezetni.

Szökés

A szökésem begyűjtése után volt okom végre nem vezetni, de nemsokára újra előre kerültem. Az utolsó körökben még elgondolkoztam azon, hogy ki lesz az a sprinter, aki az utolsó pillanatban fog megelőzni, ugyanis sejtettem, hogy sprintet se szerencsés előlről indítani. Végül nem volt semmi baj, az utolsó körbe, és főleg az emelkedőbe beleadtam mindent, és elsőként gurultam be. A második ZKSE-s srác azt mondta, hogy annyit vezettem, hogy nem akart már kikerülni. Nem tudom, hogy a sportszerűségben higgyek-e, vagy abban, hogy azért sikerült egy kis előnyt kihúzni a végén. A kép talán magáért beszél.

Befutó

A verseny után még volt idő nézni a közvetítést, majd lehetett szurkolni a befutón. A mezőny beérkezése után a pódium mögötti VIP részben kísérhettük végig a profik ceremóniáját, amit kicsit se bántam, mert mellénk tették le a gyönyörű Colnago, Look és Cannondale bringáikat.

Friss ASE csapattagként, nagyon örültem, hogy dobogóra állhattam az új mezemben, remélem hamarosan AKESZ versenyen is sikerül majd hasonlót elérni.

A képeket köszönöm Balázsnak a Mazsola KSE-ből.

Teljes eredménylista

Strava activity lényeges része

Skybike Hegyvidék időfutam

Facebookon, a Coffee Ride csoportban már-már szarkasztikus posztban találtam ezt a kis egyéni indítású időfutamot. A nevezési díj 2850 Ft (606 Ft/km), de hát itt van hazai pályán, nem tudtam ellenállni a nevezésnek. Egy kis időfutam tapasztalat nem árthat, gondoltam. A megelőző hetekben nagy figyelemmel kísértem a rajtlistát, hátha felbukkan valami ismerős név, és ez így is történt, mert Antal Attila veterán Stravás, és Vázsony, nagy sikerű triatlonos is nevezett. Sajnos (szerencsére) Vázsony végül nem tudott eljönni, pedig ahogy hallottam nem csak bringázni, hanem futni is akart aszfalton és terepen egyaránt.

A verseny napján nagyon gördülékenyen indult a reggel: kávé, zabpehely, és már gurultunk is fel faterral a Budakeszi úton a rajthoz. Bemelegítésként egyszer végigzötyögtem a borzalmas minőségű pályán, aztán míg apa átvette a rajtszámom, párszor oda-vissza gurultam az első, kevésbé meredek legkátyúsabb részen. Azt hittem, hogy ki lesz osztva mindenkinek egy-egy fix rajtolási időpont. Nekem meg is adták, hogy 10:14-kor indulhatok. Ez végül teljesen felborult, mert 100 maximális nevezőből csak 30-an voltunk, így nem kellett pontosan kitölteni a rendelkezésre álló egy órát. Volt, aki nem volt hajlandó rajthoz állni a nevének hallatára, mert még öltözött. A szervező srác emiatt odajött hozzám, hogy ha gondolom, induljak el, úgyhogy mentem.

A rajtbox úgy nézett ki, hogy gurulhattál egy kicsit mielőtt átmentél a chip érzékelő dupla bukkanóján (fekvőrendőrt képzelj) . Na, ezt jól meg is szívtam, mert a gyors áthaladás után a sebességmérőm érzékelője befordult a küllők közé, óriási zajt csapva. Ez nagyon nem hiányzott, hisz már ketyegett az időm, de egy gyors mozdulattal sikeresen kifordítottam, csak innentől nem volt se sebesség, se idő mérésem. Pár pillanattal később, gyorsítás közben, egy kátyúval való találkozáskor kiesett a Dobogókői Csúcstámadásos kulacsom, de hagytam a fenébe, mert nyomni kellett. Menet közben meg kellett előznöm pár kevésbé komoly versenyzőt, őket egy hangos “Engedj balról” kiáltással tempóváltás nélkül sikerült kikerülnöm.

Az utat egyes helyeken turistaösvények keresztezik, amiket a szervezők egyáltalán nem vettek figyelembe, és csak reménykedhettem, hogy a hajtűben éppen ne jön le senki az útra. Még arra se voltak képesek, hogy a kilátó lábánál valahogy terelgessék a tömeget, hogy ne akadályozzanak. Végül azért szerencsém volt, és semmi bajom nem akadt a gyalogosokkal. Az utolsó pár száz méteren elsuhantam apa mellett, aki még az első rajtoló előtt indult, de defektet kapott. Üvegszilánk hasította ki a gumiját! A végső kaptatón még sikerült megelőznöm egy Coffee Ride mezes srácot (Adrián, ha jól emlékszem). A kilátónál várt Matyi és Babus, akiket meglepett az érkezésem a felborult rajtidők miatt. Matyira támaszkodva, levegőért kapkodva megkaptam a Hegyvidéki Önkormányzat frissítőcsomagját, banánt, almát, vizet, sportszeletet.

Az időmről fogalmam se volt az eredményhirdetésig, pedig kiposztolták Facebookra. Kissé zavartan álltam, amikor Antal Attilát másodiknak hirdették ki, azt hittem még harmadiknak se voltam elég jó, de kiderült, hogy 6 másodperccel gyorsabbat mentem nála 10:40-es idővel.

Rajtszám, kupaDobogó