Skybike Hegyvidék időfutam

Facebookon, a Coffee Ride csoportban már-már szarkasztikus posztban találtam ezt a kis egyéni indítású időfutamot. A nevezési díj 2850 Ft (606 Ft/km), de hát itt van hazai pályán, nem tudtam ellenállni a nevezésnek. Egy kis időfutam tapasztalat nem árthat, gondoltam. A megelőző hetekben nagy figyelemmel kísértem a rajtlistát, hátha felbukkan valami ismerős név, és ez így is történt, mert Antal Attila veterán Stravás, és Vázsony, nagy sikerű triatlonos is nevezett. Sajnos (szerencsére) Vázsony végül nem tudott eljönni, pedig ahogy hallottam nem csak bringázni, hanem futni is akart aszfalton és terepen egyaránt.

A verseny napján nagyon gördülékenyen indult a reggel: kávé, zabpehely, és már gurultunk is fel faterral a Budakeszi úton a rajthoz. Bemelegítésként egyszer végigzötyögtem a borzalmas minőségű pályán, aztán míg apa átvette a rajtszámom, párszor oda-vissza gurultam az első, kevésbé meredek legkátyúsabb részen. Azt hittem, hogy ki lesz osztva mindenkinek egy-egy fix rajtolási időpont. Nekem meg is adták, hogy 10:14-kor indulhatok. Ez végül teljesen felborult, mert 100 maximális nevezőből csak 30-an voltunk, így nem kellett pontosan kitölteni a rendelkezésre álló egy órát. Volt, aki nem volt hajlandó rajthoz állni a nevének hallatára, mert még öltözött. A szervező srác emiatt odajött hozzám, hogy ha gondolom, induljak el, úgyhogy mentem.

A rajtbox úgy nézett ki, hogy gurulhattál egy kicsit mielőtt átmentél a chip érzékelő dupla bukkanóján (fekvőrendőrt képzelj) . Na, ezt jól meg is szívtam, mert a gyors áthaladás után a sebességmérőm érzékelője befordult a küllők közé, óriási zajt csapva. Ez nagyon nem hiányzott, hisz már ketyegett az időm, de egy gyors mozdulattal sikeresen kifordítottam, csak innentől nem volt se sebesség, se idő mérésem. Pár pillanattal később, gyorsítás közben, egy kátyúval való találkozáskor kiesett a Dobogókői Csúcstámadásos kulacsom, de hagytam a fenébe, mert nyomni kellett. Menet közben meg kellett előznöm pár kevésbé komoly versenyzőt, őket egy hangos “Engedj balról” kiáltással tempóváltás nélkül sikerült kikerülnöm.

Az utat egyes helyeken turistaösvények keresztezik, amiket a szervezők egyáltalán nem vettek figyelembe, és csak reménykedhettem, hogy a hajtűben éppen ne jön le senki az útra. Még arra se voltak képesek, hogy a kilátó lábánál valahogy terelgessék a tömeget, hogy ne akadályozzanak. Végül azért szerencsém volt, és semmi bajom nem akadt a gyalogosokkal. Az utolsó pár száz méteren elsuhantam apa mellett, aki még az első rajtoló előtt indult, de defektet kapott. Üvegszilánk hasította ki a gumiját! A végső kaptatón még sikerült megelőznöm egy Coffee Ride mezes srácot (Adrián, ha jól emlékszem). A kilátónál várt Matyi és Babus, akiket meglepett az érkezésem a felborult rajtidők miatt. Matyira támaszkodva, levegőért kapkodva megkaptam a Hegyvidéki Önkormányzat frissítőcsomagját, banánt, almát, vizet, sportszeletet.

Az időmről fogalmam se volt az eredményhirdetésig, pedig kiposztolták Facebookra. Kissé zavartan álltam, amikor Antal Attilát másodiknak hirdették ki, azt hittem még harmadiknak se voltam elég jó, de kiderült, hogy 6 másodperccel gyorsabbat mentem nála 10:40-es idővel.

Rajtszám, kupaDobogó