Criterium Castellum

Most már elmondhatom, hogy álltam a Tour de Hongrie dobogóján, igaz csak a profik után. Na, de kezdem inkább a Criterium Castellum betétfutam beszámolómat az elejéről.

A Tour de Hongrie honlapján találtam a kiírást, hogy ingyenes versenyt szerveznek Keszthelyen a befutó előtt. A versenytapasztalatot nem gyakran osztogatják ingyen, kritériumon meg végképp nem voltam még, így beneveztem. A CR Skillen tanult kanyarodási technika gyakorlására kiváló alkalomnak bizonyult.

castellum
A nevezési listán láttam pár eredménylistákról/straváról ismerős nevet, mint Szél Gábor, Vereb Lajos, akiktől vártam egy kis kihívást, de a helyszínen végül sajnos nem jelentek meg.

A rövid versenytáv (18 km) megengedte, hogy a Zamárdi-Keszthely (70km) távolságot letekerjem, így az utazás költségét is minimalizáltam, csak kaját kellett vennem.

Leértem 3 körül, nagy nehezen megtaláltam a “nevezési irodát”, újratöltöttem a kulacsaimat, bejártam a pályát néhányszor, LED falon néztem a szakasz közvetítését. A sporttársakat nézve láttam, hogy jelen van pár csapat nagyobb létszámmal: zalaegerszegiek, Teker egyesület és a helyi Mazsola KSE.

A pályán izgalmasak voltak a kanyarok. Volt amelyiken kissé döcögős volt az út, és a kerekem is megcsúszott rajta egy picit. A lejtő végi kanyar kijárata csak egy sáv széles volt (profiknak 3 is járt), ebbe lehetett bedőlni rendesen, de ha elhibáztam volna, szépen összegabalyodtam  volna a kordonnal.

Egy pályabejárós felvezető kör után elfoglaltam a helyemet a rajtnál az első sorban. Indítás után beálltam egy “gyors, de ki kell még bírni 12 kört” tempóra. Örömmel vezettem végig az első kört, majd a másodikat, aztán vezettem még egy kicsit, és még talán elől is mentem, aztán vezettem megint :). Néha volt olyan, hogy valaki elém került, mert próbáltam kis belassulással jelezni, hogy szeretek elől lenni, de dolgozzon más is. Utólag nézve a köridőket, nem biztos, hogy annyira belassultam, mint gondoltam (vagy senki se akart vezetni, de az nem lehet).

Vezettem

Ahogy teltek a körök, gondolkoztam, hogy mikor kéne szökéssel próbálkozni, de az volt a problémám, hogy elölről nem praktikus ilyet indítani. Aztán az ideális pillanat a 6-7. körnél a célegyenesben jött el, amikor két lekörözött sporttárs kényelmesen egymás mellett tekergett. Kikerültem őket balról, ahol egy bringa hely volt, és megindultam. Ezt a speaker is bemondta, aminek nem örültem feltétlenül, de nem számított, mert csak egy Mazsola ugrott utánam. Így ketten mentünk 1 kört, majd megkérdeztem a sporttársat, hogy akar-e vezetni, amire nemleges választ kaptam. Erre kicsit motivációt vesztettem, és úgy gondoltam, hogy nem fogom behúzni a célba. Visszavettem kényelmesebb tempóra, és nem sokára az emelkedőn össze is szedtek minket. A ZKSE-sek utóbb mondták, hogy keményen dolgoztak, hogy utolérjenek, ezzel bizonyítva, hogy biztos ők is tudnak vezetni.

Szökés

A szökésem begyűjtése után volt okom végre nem vezetni, de nemsokára újra előre kerültem. Az utolsó körökben még elgondolkoztam azon, hogy ki lesz az a sprinter, aki az utolsó pillanatban fog megelőzni, ugyanis sejtettem, hogy sprintet se szerencsés előlről indítani. Végül nem volt semmi baj, az utolsó körbe, és főleg az emelkedőbe beleadtam mindent, és elsőként gurultam be. A második ZKSE-s srác azt mondta, hogy annyit vezettem, hogy nem akart már kikerülni. Nem tudom, hogy a sportszerűségben higgyek-e, vagy abban, hogy azért sikerült egy kis előnyt kihúzni a végén. A kép talán magáért beszél.

Befutó

A verseny után még volt idő nézni a közvetítést, majd lehetett szurkolni a befutón. A mezőny beérkezése után a pódium mögötti VIP részben kísérhettük végig a profik ceremóniáját, amit kicsit se bántam, mert mellénk tették le a gyönyörű Colnago, Look és Cannondale bringáikat.

Friss ASE csapattagként, nagyon örültem, hogy dobogóra állhattam az új mezemben, remélem hamarosan AKESZ versenyen is sikerül majd hasonlót elérni.

A képeket köszönöm Balázsnak a Mazsola KSE-ből.

Teljes eredménylista

Strava activity lényeges része